Pünkösd

Írta: Szerkesztőség 2025. június 05. csütörtök 19:00

Pünkösd a keresztény egyház harmadik legfontosabb ünnepe, a húsvét utáni ötvenedik napot követő vasárnap tartják. Elnevezése a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.

Ahogy beköszöntött a tavasz, megsokasodott a mezei munka, ritkult az ünnepek, mulatságok sora, hiszen az emberek már nem értek rá a mulatságra. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak. A tavasz érkezését, a termést ígérő virágzást, a szaporodást énekkel, tánccal köszöntő pogány, varázsos ünnepi szertartások hosszú ideig tartották magukat a nép körében. E hosszú időn át fennmaradt szokásokat igyekezett az egyház megtölteni keresztény tartalommal. Ilyen módon kapcsolódnak egybe a pünkösdi népszokások és maga az egyházi ünnep.

Húsvét mellett a második legrégebbi, a kereszténységgel egyidős ünnep, a vigasztaló Szentlélek eljövetelének napja. Mint ősi tavaszünnephez, ügyességi próbákkal egybekötött énekes, táncos köszöntő szokások fűződtek, melyeknek célja a termés, az állatok szaporaságának a biztosítása, a bajnak, a betegségnek a távol tartása volt az otthonoktól.

A népszokások közül már a középkortól kiemelkedik játékosságával a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása. A játékban a lakodalmas menet mintájára egy vőlegénynek és menyasszonynak öltözött pár vonult fel a faluban a násznagy, a nyoszolyólányok díszes kíséretével. A menet tagjai énekelve haladtak végig az utcákon, minden ház előtt megálltak, magasra emelték a menyasszonyt, felkiáltva: Ekkora legyen a kendtek kendere! Majd elmondták további jókívánságaikat, s a háziaktól tojást, süteményt kaptak szolgálatukért.

Magyarországon már a 16. században ismert volt a pünkösdi királyság rövid ideig tartó, mulandó voltára utaló szólás is….rövid, mint a pünkösdi királyság.

Annyi bizonyos azonban, ha rövid ideig is tartott csupán az efféle dicsőség, mégiscsak nagy dolog volt, ha valaki birtokolta.

Jókai Mór: Egy magyar nábob című regényében így emlékezik meg erről.

„Piros pünkösd hajnala van, igazán piros hajnal…az első kakasszó után, nagy muzsikával vonul keresztül egy banda zenész, előttük járul kivont mogyorófa pálcával egy városi esküdt, s arcának haragos méltóságán meglátszik, hogy fontos hivatalos foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem ivott.

A derék esküdt férfiú becsületesen kékbe van öltözve, ahogy rangbeli emberhez illik, pörge kalapját ékesíti egypár nagy, kinyílt bazsarózsa, gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel, selyempruszlija ezüstgombos, képe piros, bajusza hegyes, csizmája bojtos, sarkantyús;

A nagy zenére mindenütt felébrednek az utcák lakói, ablaktáblákat, redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel eltakarva kebleiket, néznek ki a kapuajtón…Még csak most hangzik a hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind fel vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek szép rendben a hosszú asztal körül, elnököl a bíró, egy derék kövér ember.

Az ajtó felől egy csoport fiatal legény áll kurta, térdig érő, bő gyolcs lábravalókban, pitykés dolmányaik panyókára vetve, valamennyinek tarka kendő a gomblyukában, s sarkantyús csizma a lábán. Legeslegelöl mind a fiatalok között áll a tavalyi pünkösdi király… ami legjelesebbé teszi a legényt, az egy nagy lombos koszorú, mely fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből és virágokból úgy, hogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak a legény vállaira, mint hosszú leányhaj, csak arcát hagyva szabadon, ahol kétfelé választvák.

Ezt a koszorút nyerje el aztán, aki tudja!… megint itt van piros pünkösd napja.”

Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűztek. Ezt általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével magyarázták, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. Zöld ágként nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki, a Dunántúlon Szent György-napkor, az ország többi részén pünkösdkor. A századfordulón Dávodon azért tűztek pünkösdkor bodzát az ablakba, hogy a boszorkányok be ne mehessenek rajta.

De szokás volt ez a diákság körében is. Hermányi Dienes József nagyenyedi professzor az 1760-ban keletkezett Nagyenyedi Demokritus című művében erről többek között ezeket írta: „Gyöngyvirág nyíláskor pünkösd előtt pünkösdi királyt tesznek az enyedi kollégiumban és azt a felső Holt Marosban kikísérik. Minthogy a királyságot valami gazdag úrfi vállalja, az ott nagy konyhát vetett: kivonat oda vagy két [nagy hordó bort], … és a kollégiumot jól tartja, sőt sokakat meg is bolondít.” Erre az ünnepségre a pünkösdi király lovasaival és kengyelfutóival indult el a kollégiumból, követték őket a professzorok kocsin, majd a diákság és a nézőközönség gyalog. A berekbe megérkezve „sok szép deák oraciók és versek elmondása után” hosszú asztalokhoz ültek, és vigadoztak estig.

Pünkösd ünnepe a húsvéttal és a karácsonnyal együtt képezte azt az alapot, mely a keresztény ember számára minden időben az egységet és teljességet, az élet és a természet örök körforgását, a biztonságot és bizonyosságot, a világban való eligazodást és a lelki békét jelentette.

Áldott, békés pünkösdi ünnepeket kívánunk.