Fejet hajtunk az Aradi Vértanúk előtt

1849. október 6.

„…….Egyenként vezették elő a vádlottakat a periratok sorszáma szerint: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen- Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly.”
Mártírhalált halt még Ormay Auffenberg Norbert ezredes, Kazinczy Lajos ezredes és Ludwig Hank bécsi hírlapíró.

Aulich Flórián Lajost október hatodikán hajnalban tizennegyedikként végezték ki, és hetedikként a kötéllel kivégzettek sorában.
Amikor az aradi várbörtönben a kirendelt lelkész utoljára meglátogatta, éppen Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy már csak egy szál szivarja van, a következőket mondta:„Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.”
Aulich Lajos, a többi vértanúhoz hasonlóan, - nem kért kegyelmet.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy kiadják őket az osztrákoknak, nem voltak illúzióik sorsukat illetően.
Degré Alajos visszaemlékezései szerint, „Függni fogunk uraim, mindnyájan függni fogunk. Én ismerem Ausztriát„,- mondta Aulich, a Szemere-kormány hadügyminisztere.

Aulich Flórián Lajos Pozsonyban született 1793-ban német anyanyelvű polgári családba. Testvérével együtt katonai pályára léptek, Lajos tizenkilenc évesen hadapródként kezdte katona pályafutását.
Katona évei alatt kiderült, hogy egyéniségéhez jobban illett a katonai tudományok tanulmányozása, aki a hadsereget tekintette családjának.
Jó szervező volt, figyelme a hadviseléssel kapcsolatos minden részletre kiterjedt, rendeletei a forradalmi eszmék iránti elkötelezettségről tanúskodnak.

„Harczunk, mellyet Európa két elbízott hatalmassága ellen vívunk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak „…….írta Aulich 1849. július 22-én.

Világéletében kemény, szófukar ember volt, mégis a hadseregben nem volt irigye, nem volt ellensége, mindenki egyaránt tisztelte, és szívesen szolgáltak alatta. Görgei Artúr bizalmába fogadta a parancsokat mindig lelkiismeretesen teljesítő ezredest, és így egyre feljebb haladt a ranglétrán. A II. hadtest parancsnokaként részt vett a kápolnai, az isaszegi csatában és Buda visszavételében is.
Kossuth Lajos politikáját, különösen a trónfosztást lelkesen támogatta.
Feladatának tekintette, hogy a Kossuth Lajos és Görgei Artúr között fennálló ellentétet kiegyenlítse. Számos tábornoktársával ellentétben ő hitt Görgei szándékainak tisztaságában és hadvezéri képességeiben. Jóhiszeműen javasolta Kossuthnak, hogy a teljes főhatalmat adja át Görgeinek, amely a szomorú és végzetes fegyverletételhez vezetett.

Aulich Flórián Lajos a legidősebb volt a vértanúk közül.
A haditörvényszék minden kérdésére azt válaszolta: „Királyom parancsára esküdtem hűséget a magyar alkotmányra, s eskümet halálomig meg kell tartanom.”
Kivégzése előtti utolsó mondata pedig ez volt: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik ezt a szolgálatot.”

Földi maradványait 1932-ben találták meg a vesztőhelyen végzett ásatások során.
1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszik.

174 évvel Arad után, 2023. október 6-án is az aradi vértanúkra emlékezünk, közülük is most részletesebben a tárgyalóterembe elsőként belépő Aulich Lajosra.
Gloria victis, dicsőség a legyőzötteknek.

174 évvel Arad után……..
„Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”

Vörösmarty Mihály

Írta: Szerkesztőség     2023. október 05. csütörtök 19:02