Semmelweis nap 2023

„Tanításom arra való, hogy megmentsem a feleséget a férj, az anyát a gyermeke számára.”
(Semmelweis Ignác)
A Semmelweis szobor az Erzsébet sétatéren 1908. (színezett képeslap)

Írta: Szerkesztőség 2023. június 29. csütörtök 18:55

A 2022-es megemlékezésünkben részletesebben ismertettük Semmelweis Ignác élettörténetét, és azt az orvosi életpályáját, aminek eredményeképpen ma már az „anyák megmentőjeként” tiszteljük és méltatjuk.
Kevesebb szó esik halálának méltatlan körülményeiről, amely azért szomorúan tanulságos, mert bizonyos szempontból összefügg azzal a jelentős felfedezéssel, hogy az aszepszist bevezette a kórházi szülészetben és ezzel jelentősen csökkentette a gyermekágyi láz okozta halálozási arányt, azonban saját maga az elszenvedett sérülései kezeletlenségében hunyt el egyes szakértők állítása szerint.

Azt tudjuk, hogy felfedezésének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel.
Hiába bizonyította statisztikákkal, hogy a kézfertőtlenítés, a megbetegedések és a boncolások között összefüggés van, eszelősnek nézték a „vad magyart”.
Hiába küldte el majd ötszáz oldalas német nyelvű könyvét Európa szülészprofesszorainak, szinte semmilyen reakciót nem kapott rá, sőt még a pesti kollegái is ellene fordultak, úgy érezték, hogy Semmelweis szégyent hoz a magyar orvosokra.
Felesége családja is szégyenkezett…

Semmelweis mélységesen elkeseredett, önmagát vádolta a sikertelenségért, úgy érezte cserben hagyta a folyamatos veszélyben levő anyákat.
„Gyilkoltam - jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam -, meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülő nőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, amely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülő nő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol” - írta később Semmelweis.

A sorozatos kudarc felőrölte Semmelweis idegeit. 1862-63-tól Semmelweis személyiségében és fizikailag is megváltozott. Korabeli fényképek tanúsítják, hogy rendkívül gyorsan öregedett, s bár testi állapota leromlott, egyetemi feladatait és betegeit még mindig hiánytalanul ellátta.
Felesége 1865 júliusában hirtelen súlyos állapotromlást észlelt, az a gyanúja támadt, hogy férje megzavarodott. Kiváló tanártársai, és egyben barátai: Balassa, Bókay , Markusovszky - , először otthonában kezelték, de mivel állapota tovább romlott, ezért a bécsi tébolydába szállították.
Arról, hogy 1865. augusztus 13-ig, életének utolsó két hetében mi történt, sok egymásnak ellentmondó történet kering.
Semmelweis halálával kapcsolatban különös következtetésre jutott Garamvölgyi László, ismert bűnügyi szakíró. Ezek szerint Semmelweis Ignácot a döblingi elmegyógyintézet ápolói brutálisan megverték, majd törött csontokkal, vérző sebekkel az ágyhoz kötözték. Napokon keresztül tartották így orvosi segítség nélkül, kényszerzubbonyban.
A boncolás már akkor megállapította, hogy Semmelweis Ignác, az anyák megmentője a verésben, illetve az elszenvedett sérülések okozta vérmérgezésbe halt bele. A hevederek eltávolításakor már mindkét alkarja üszkösödésnek indult és a vérmérgezés következtében bekövetkezett agyi és gerincvelői gyulladások okozták a gyors halálát.
A bécsi kórbonctani intézet annyira szégyellte az esetet, hogy a boncolási és halotti jegyzőkönyveket egészen 1974-ig nem voltak hajlandóak kiadni.
dr. Czeizel Endre leírása szerint Semmelweis „nehéz” ember volt, de nem volt elmebeteg.
Ugyanerre a következtetésre jutott a nemzetközileg elismert elmeorvos, Nyírő professzor, aki megállapította, hogy Semmelweis sem idült elmebetegségben, sem mániában, sem paranoiában nem szenvedett. Bár súlyos beteg volt, halálát azonban a kezeletlen sebei okozta vérmérgezés idézte elő.
Külsőségeket mellőzve, Bécs mellett temették el, majd a temető felszámolásakor fémkoporsóban Budapestre, a Kerepesi úti temetőbe vitték a családi kriptába.
A következő exhumálásra 1894-ben került sor. Ekkor már Semmelweis gyermekágyi lázra vonatkozó téziseit tudományos tanok igazolták, így aztán méltó síremléket emeltek neki, és nemzetközi gyűjtést kezdeményeztek Semmelweis köztéri szobrának felállítására. Rengetegen adakoztak, többek között az a Joseph Lister, aki számos antiszeptikus sebészeti eljárást vezetett be. Azaz lényegében ugyanazt tette, mint Semmelweis, csak mivel addigra Pasteur már felfedezte a mikroorganizmusok létezését, Lister igazát senki nem kérdőjelezte meg. Semmelweis Ignác földi maradványait átszállították a díszsírhelyre, és 1894 szeptemberében nemzetközi közönség előtt avatták fel a márvány emlékművet.
Harmadszor akkor hantolták ki a koporsót, amikor 1929-ben az úgynevezett művész-író parcellába szállították.
Negyedszerre 1963-ban a család kérésére exhumálták Semmelweis földi maradványait. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megalapítása kapcsán arra kérte a családot, hogy hadd végezzék el a maradványoknak a Semmelweis halálának a körülményeire fényt derítő antropológiai vizsgálatát. A vizsgálatot végző Bartucz Lajos antropológus a koporsó felnyitása során megdöbbenve tapasztalta, hogy Semmelweis földi maradványai kettős koporsóban voltak eltemetve. A másik váratlan meglepetés pedig az volt, hogy a koporsóban gyermekcsontok is voltak. Mint később kiderült, az orvos 1858-ban, egynapos korában elhunyt Ignác fiának és az 1860-ban, négy hónapos korában elhalt Mária lányának maradványairól lehet szó, amelyek a családi kriptába helyezéskor kerültek a koporsóba.

Aztán amikor Louis Pasteur, és Joseph Lister kutatásai igazolták Semmelweis felfedezését, akkor a tudomány is meghajtotta fejét a magyar orvos emlékére.
A Sebészek Világszövetsége 1954-ben Chicagóban, a Világszövetség fővárosában, a történelem tíz legnagyobb orvosa tiszteletére emlékcsarnokot létesített, és ott helyezte el a halhatatlanok márványszobrait.
A sort Imhotep és Hippokratesz nyitja, Semmelweis és Lister zárja.
Semmelweis orvostörténelmet írt, hogy elsőként ismerte fel a fertőzések megelőzésének módját a szülészeten, majd általában az orvosi kezelések terén, és így milliók életét mentette meg.

A Semmelweis Emlékbizottság eddig összesen 24 Semmelweis-szobrot avatott itthon és a világ négy kontinensén.
Legutóbb a Szingapúri Nemzeti Egyetem közreműködésével avattak Semmelweis-szobrot. A szoborállításnak az a célja, hogy Semmelweis Ignác öröksége tovább éljen az utókor számára, eltökéltsége, jó értelemben vett fanatizmusa, munkabírása, örök példát szolgáltasson a mindenkori orvostudománynak, habár saját korának nemcsak meg nem értett zsenije, hanem saját szakmájának, kollegáinak üldözöttje is volt.
Stróbl Alajos márvány szobrát 1906-ban állították fel az Erzsébet téren, 1948 óta azonban a Szent Rókus Kórház bejárata előtti téren áll, amely örök emléket állít az anyák megmentőjének, Semmelweis Ignácnak.

Amióta forog az idő kereke, az egészségügy, a gyógyítás mindig is a társadalom érdeklődésének fókuszában áll.

Minden percben aggódhatunk családtagunk vagy a saját egészségünkért.
Nagyon fontos, hogy akikre az életünket bízzuk ne csak megfelelően felkészültek legyenek, hanem ennek elismeréseként méltó erkölcsi és anyagi elismerésben kell részesülniük a társadalom, és így az állam részéről. Mi az MSZ EDDSZ tagjai és tisztségviselői napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, Semmelweis naptól-Semmelweis napig dolgozunk és így a 2016-os bérfelzárkóztatási Megállapodásunkkal elindult a bérfelzárkóztatási program, majd a rendkívüli orvosi bérfejlesztés után bérkorrekcióra és támogatási rendszerre van szükség! Miért is, mert felborult a szakdolgozói-orvosi bérarány, számunkra elfogadhatatlan, hogy egyes ápolók akár csak 27%-át keressék az orvosok bérének.
Nemcsak a szakdolgozóknak, hanem a gazdasági, műszaki és háttérszolgáltatást nyújtóknak is meg kell adni a tisztességes és méltó bérezést és a béren kívüli juttatásokat.

Ezért fontos számunkra, hogy 2023.június 23-án Stratégiai Partnerségi Megállapodást kötött a Belügyminisztérium képviseletében eljáró dr. Takács Péter, valamint dr. Cser Ágnes az MSZ EDDSZ és Toma Lajos a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete képviseletében.
Nagyon fontos mind a Megállapodás célja, valamint a Megállapodás teljesítése tekintetében az a párbeszéd, amely így létrejön a kormány képviselője és a munkavállalók szakszervezeti érdekképviseletei között:
„A társadalmi egyeztetés a jó állam jellemzője, mert elősegíti a jó minőségű, az életviszonyoknak megfelelő jogszabályok megalkotását, valamint a jogszabályokkal érintett társadalmi rétegek képviseletét a jogszabály-előkészítés során, ezzel biztosítván nagyobb legitimációt az elfogadott jogszabályoknak.”

Védett jelmondatunk a régi:
„Az egészséges és igazságos Magyarországért!"